MunkákTársulás sorozat
2003-ban kezdtem Társulás sorozatomat, ami a Möbius-szalag tükrözésével jött létre. A Möbius tükrözése sajátos jelenség, mely nem hasonlítható semmilyen más geometriai elem tükrözéséhez, és abból fakad, hogy a szalag éle egyazon vonal, ami párhuzamos önmagával. Az egymással szemben, létraszerűen elhelyezkedő pontok (gráfok) megfeleltethetőek a kör egymással szemben elhelyezkedő pontjaival, tehát a Möbius éle topológiailag ekvivalens a körlap szélével. Nehéz a jelenséget felfogni egészében, viszont több módon lehetséges, mindegyikben az ismétlés folyamata, a definiálás az, ami segít a megértésben. Festés közben élővé, felfoghatóvá válnak a szalag kapcsán felmerülő ellentmondásosnak tűnő észlelések. Munka közben kialakult festésmódom kényszeres, az éles és homályos, a sötét és világos átmeneteinek vagy kontrasztos találkozásainak víziója mintegy programszerűen átveszi az irányítást a kép festése közben. Az ellentétek feloldásának rendszereként fogtam fel a képkészítést, akárcsak a Sakkos-képek esetében. Úgy működik, hogy van egy képzetem a képről, ami nem látható előre egészében, de részletekben fogalmilag megragadható, és a belső használatra szóló megnevezések, döntéssorozatban megszülető szabályok által kíséri végig a képet. Például, azt mondom magamban festés előtt vagy közben, hogy itt ez a találkozási pont, ez a legfontosabb, ezért legyen éles, innentől fokozatosan homályos lesz és egyúttal világosodjon is. Egy-egy képnek vannak külön szabályai, de a sorozatokat is végigkíséri néhány kényszerűség. A megvalósítás nem megy egyszerre, a szalag vonalait sokszor átfestem, a képen belül ismétlem a formát, addig míg el nem nyeri a számomra ideális karaktert. A képen belül az ismétlődő ecsetvonások koncentrált állapotban a megismerés, a Möbius megértésének élményét adják. Az ismétlés az, ami által felfogható ez a forma, és ez nemcsak a képen belül, hanem a sorozatok létrejöttében is fontos szerepet játszik. A topológiában a felület egy ponthalmaz, nincs egyik vagy másik oldala. A pont kiterjedés nélküliséget jelent, a felület mindkét oldalára vonatkozik. E topológiai definíció tudása nélkül is így gondoltam a szalagra, mint egy vastagság nélküli kiterjedésre, tehát még ha tárgyakat is használtam a képek modelljéül, a szalagokra nem mint megjelenített tárgyakra gondoltam, hanem egy geometriai ábrázolás festői eszközökkel való megjelenítésére. A szalagmaketteket tanulmányozva a csavarodás iránya szerint jobbos es balos szalagoknak neveztem el. A jobbos és balos szalagok egymás tükörképei, és bizonyos nézetekben, együtt is középpontosan szimmetrikus képet alkotnak, más nézetekben pedig különböző alakokat vesznek fel, amiket belső használatra szintén elneveztem, például: fül, hurok, háromszög. A Társulás sorozatban szalag-tükörkép párokat festettem meg, kapcsolati archetípusoknak feleltettem meg a szalagok kombinációit, anélkül, hogy pontosan tudtam volna, hogy ezek mit jelentenek Jungnál.
