MunkákPillanatok műve sorozat
A Pillanatok műve sorozatban szintén a Napóra vonalrendszerével dolgoztam, a vonalak még vékonyabbak, mint az Előzmény- sorozatnál, szinte grafikusak. A sorozat a ponttal- mint pillanattal, a párhuzamos vonallal- mint tér-idő szelettel foglalkozik. Az idő vetületek kereszteződési pontjai ki vannak emelve, hangsúlyt adva a nem-lineáris időélménynek. Egy következő rétegben a pontok függőleges meghosszabbítást kapnak, új metszetet adva vezetnek vissza a linearitásba, így könnyebben megszámolhatóak. A vonalrendszer megrajzolása, a metszéspontok kiemelése, majd a függőleges vonalak, mind sok ismételt műveletet igényel a képen. A kép egymásra íródott rétegei az ismétlés által - mint vizuális állítások - teszik átélhetővé a matematikai és filozófiai problémákat. De számomra a képi meghatározásnak van egy furcsa tulajdonsága. Csak ha jelen vannak, ha láthatom őket, akkor nyújtják a megértésnek ezt a formáját. Képzeletben nem idéződhetnek föl precízen, mint a nyelv vagy a hang, viszont a képkészítés közben előhívódhatnak a már megismert vizuális kijelentések. Az idő különböző életszakaszokban, más-más relációban van a térrel. Az időbeli távolodás a térbeli távolodással akkor van szinkronban, ha például utazunk. Utóbbi években több utazásban volt részem, a térbeli távolodás közben a tér és idő szinkronitásának átélése és ennek élményének megfogalmazása új volt számomra. Felfedezésként hatott, hogy ez a viszony, így működik a kép imaginárius terében és valós idejében. Képeimben a vonalakat, pontokat, mint pillanatokat ennek felfoghatóságában rögzítettem. Az idő végessége és végtelensége is csak ennek relációjában érzékelhető. Kiemelt pillanat-sorozatok a képek.
