Haász Katalin

2011-ben, mikor Rómában jártam, arra figyeltem fel, hogy a festett drapéria frízek sok helyütt szemmagasságban jelennek meg. A sokszor mechanikusan ismétlődő, de bravúrosan megfestett dekoratív függönymotívumok hatása illuziókeltő. Különösnek találtam ezt, és a dekorativitás mellett valami rejtettebb eredetet sejtettem, főként mikor az antik templomból átalakított korakeresztény templomban is ezt a motívumot láttam. Lehetséges, hogy függöny rejt valamit, szentesít, vagy csak a tekintetünket vezeti, esetleg nomád eredetünket reprezentálja? Vagy a drapéria akasztásának monotonitása, ismétlődő ritmusa, redőzetének törvényszerűségei megfeleltethetők egy korai képi absztrakciónak? Ez az élmény előlegezte meg a Lepel sorozatot [56.-57. kép], kiindulása néhány centis vázlat volt egy drapériáról. A rajzot körbevágtam és különböző hátterek előtt próbálgattam, ettől teljesen megváltozott a jelentése és a tromp l’oeil hatás kezdett el foglalkoztatni.